A száloptikai kommunikáció az információátadás olyan módszere, amelyben a száloptikai kábeleket vezérlőrendszerként használják, az optikai tartományban lévő elektromágneses sugárzás pedig jelhordozó szerepet játszik. Az összes létező kommunikációs rendszer közül a száloptikai vonalak rendelkeznek a legnagyobb sávszélességgel, ami másodpercenként terabitben mérhető.
Száloptikai eszköz
Az optikai kábel egy üvegszálból áll, amely a fény középvezetõjeként szolgál, és amelyet a középvezetõnél alacsonyabb törésmutatójú üveghüvely vesz körül. A dióda vagy félvezető lézer által létrehozott fénysugár a középvezetõ mentén terjed, anélkül, hogy az üvegburkolat miatt elhagyná.
1977. április 22-én a kaliforniai Long Beach-en a General Telephone and Electronics először optikai szálat használt a telefonos forgalom 6 Mbps sebességű továbbítására.
Az alkotás története
Az optikát használó adatátvitel technológiája önmagában nem különösebben bonyolult, és sokáig fejlesztették. Még 1840-ben Jacques Babinette és Daniel Colladon tudósok kísérletet végeztek a fényáram irányának a fénytöréssel történő megváltoztatásával. 1870-ben John Tyndall közzétette a fény természetéről szóló munkát, amelyben Babinette és Colladon által végzett kísérletre hivatkozott. Az új technológia első gyakorlati alkalmazása a XX. Század 20-as éveiben történt. Ezután két kísérletező, John Bird és Clarence Hasnell bemutatta a tudományos közönségnek a képek optikai csöveken keresztül történő továbbításának lehetőségét. Ezt a lehetőséget Dr. Heinrich Lamm használta a betegek vizsgálatára.
Az első száloptikás kábelt 1952-ben végzett kísérletsorozat eredményeként alkotta meg Narinder Singh Kapani fizikus. Készített egy köteget üvegszálakból, maggal és burkolattal, amelynek törésmutatói eltérőek voltak. A Kapani kábel burkolata tükröként szolgált az átláthatóbb mag számára, ami megoldotta a fénysugár gyors szóródásának problémáját. Emiatt a fénysugár elkezdte elérni az optikai szál végét, ami lehetővé tette ezen adatátviteli módszer nagy távolságokra történő alkalmazását.
1960-ban kellően kompakt félvezető GaAs lézerek feltalálásával és fejlesztésével megoldódott a fényforrással kapcsolatos probléma. 1970-ben a Corning Incorporated szakemberei létrehoztak egy kiváló minőségű száloptikás kábelt, amely nem használ ismétlőket a munkájában. Ezeknek a találmányoknak a megjelenése hatalmas lendületet adott egy új, ígéretes típusú vezetékes kommunikáció kifejlesztéséhez.
Csökken a száloptikai technológia használatának költsége, ami versenyképessé teszi ezt a szolgáltatást a hagyományos szolgáltatásokkal.
Manapság az optikai kábel a leggyorsabb módja az adatátvitelnek; nagysebességű internetvonalak létrehozására használják az orvostudományban és sok más területen. A száloptikát kontinenseken és az óceán fenekén keresztül több tízmillió kilométer hosszan fektetik, de még ez sem befolyásolja a magas adatátviteli sebességet. Ezért a felszerelések és eszközök meglehetősen magas költségei ellenére az optikai szálas technológiák továbbra is aktívan fejlődnek, és ezek a legnépszerűbb módszerek az információk gyors továbbítására.
