Az IP-cím a hálózati berendezések egyedi címe. A hálózaton belüli személyi számítógépek, hubok, kapcsolók vagy útválasztók azonosítására szolgál.
Utasítás
1. lépés
Az IP-cím két részből áll. Az első rész a hálózati szám, amelyet az adminisztrátor önkényesen, vagy egy speciális internetes egység (Hálózati Információs Központ, NIC) ajánlása alapján választhat. Az IP-cím második része az állomásszám, amelyet a gazdagép címétől függetlenül állítanak be. A teljes cím egy négybájtos üzenet, a 192.168.1.200 formátumú. Ebben a csoportban minden szám az egyik bájt értéke, decimális formában írva. Mondhatjuk, hogy az IP-cím nem egyetlen számítógépet vagy hubot jellemez, hanem egy adott helyi vagy globális hálózat egy kapcsolatát.
2. lépés
Az összes IP-cím több osztályra osztható: Az A osztályú ilyen típusú hálózatok száma 1 és 126 között van, és a 127. számot a visszajelzésre fenntartják, amikor a gazdagép működését tesztelik anélkül, hogy valóban csomagot küldenének a hálózaton. Ezt a címet loopback-nek hívják. A hálózati cím száma egy bájt, a másik három a gazdagép és a hálózati számoké.
3. lépés
B osztály Az ilyen hálózatok számtartománya 128-191. 2 bájt van kiosztva a hálózat címrészéhez és a csomóponthoz.. SS osztályú osztály Az ebbe az osztályba tartozó hálózatokat legfeljebb 28 csomópont használatára tervezték. A címzési tartomány a 192–223 közötti számtartományban van. A címrész 3 bájt, a csomópont címe pedig egy.
4. lépés
D osztály Ez az osztály egy speciális, multicast címet jelöl, amelynek címe nincs felosztva a hálózat és a gazdagép mezõire. Ebben az esetben a csomópontok automatikusan azonosítják, hogy melyik csoporthoz tartoznak. A hálózaton keresztül küldött információcsomagokat minden ilyen típusú csomópont egyszerre fogadja. A számtartomány 224-239.
5. lépés
E osztály Ezt a típust jelenleg nem használják, későbbi használatra fenntartják. Az IP-cím osztályokkal kapcsolatos részletekért lásd az ábrát.
