A Wi-Fi formátumú vezeték nélküli hálózatok működését számos tényező befolyásolja, amelyek közül a fő a működéshez telepített berendezés. Így a hálózat hatótávolságát az adatátvitelhez használt eszközök - útválasztók - jellemzői határozzák meg. A hálózat hatótávolságát fizikai akadályok is befolyásolják a vezeték nélküli jel útjában.
Vezeték nélküli adatátviteli technológia
Az adatok továbbításához a vezeték nélküli hálózatokon belül rádióhullámokat használnak, amelyeket a forrásukon - egy útválasztón (útválasztón) keresztül - továbbítanak, amely az internetes vezetéken keresztül érkező jelet egy bizonyos frekvenciával és jellemzőkkel rendelkező rádióhullám formátumba alakítja. Így a jelátvitel tartományát, valamint más rádiócsatornák keretein belül mindenféle interferencia befolyásolja.
A wifi hálózatok vezeték nélküli adatátvitelére számos szabvány vonatkozik, amelyek tartományban és frekvenciában különböznek egymástól. A leggyakrabban használt eszköz a 802.11g, és a legtöbb hálózati kártya támogatja. A szabványos erősítésű útválasztó (2 dB frekvenciájú antenna) lehetővé teszi, hogy beltéri és legfeljebb 150 méteres jeleket sugározzon. A falak jelenléte egy helyiségben komolyan befolyásolja a jelátviteli tartományt, jelentősen korlátozva azt.
Egyéb fontos jelparaméterek közé tartozik nemcsak a protokoll típusa, az adó teljesítménye és az antennaerősítő, hanem a fizikai akadályok és más eszközök által okozott interferencia.
Jel akadályok
A fémszerkezetek és a téglafalak komolyan csökkentik a rádióhullámok átviteli tartományát, a teljes jel körülbelül 25% -át veszik fel. Az elveszett adatok mennyiségét az alkalmazott szabvány alapján lehet meghatározni. Tehát a 802.11a szabvány szerint működő hozzáférési pont 802.11g vagy b értéknél magasabb rádiófrekvenciákat használ, ami azt jelenti, hogy érzékenyebb lesz az ilyen akadályokra. A mikrohullámok is elnyelik a jeleket az általuk okozott interferencia miatt. A maximális hatótávolságnak a 802.11n szabvány szerint működő hozzáférési pontja lesz, amely lehetővé teszi akár 70 m-es kommunikációs tartomány elérését otthon, és nyitott területeken nagy, akár 250 m-es lefedettség eléréséhez, az adáshoz közel ideális körülmények között egy rádiójel.
Egy másik akadály gyakran a fák lombja, amely vizet tartalmaz, amely egy bizonyos frekvencián elnyeli az útválasztó által továbbított hullámokat. A hatótávolságot erős eső, gyengíti az átvitt jelet, vagy vastag köd befolyásolja.
Az útválasztó által továbbított jelek hatósugara kiszámítható egy speciális számológéppel, amely feltünteti a használt berendezés alapvető paramétereit.
A hálózat hatótávolságának növekedését a fenti okok egyike korlátozza, ha több útválasztót egyetlen láncba egyesítünk. Emellett az eszközön cserélhető az antenna, amely szintén több tíz méterrel növelheti az átvitt jelet.
