Szó szerint lefordítva a szkript jelentése "szkript", vagyis annak a műveletsornak a leírása, amelyet el kell végezni egy adott feladat elvégzése érdekében. Az internetes programozással kapcsolatban ilyen feladatok lehetnek például egy óra megjelenítése egy internetes oldalon, különféle vizuális effektusok megvalósítása képekkel stb. És maga az oldal megjelenítése a böngészőben a modern hálózaton szintén a szkriptben megadott szkript szerint történik. Próbáljunk meg írni pár egyszerű szkriptet, hogy képet alkothassunk azokról.
Utasítás
1. lépés
A parancsfájl végrehajtásának helyétől függően a parancsfájlok "kliensre" és "szerverre" vannak felosztva. A hálózat valamelyik címére lépve elküldjük a kiszolgálónak az érdeklődő oldal URL-jét, és ez a szerver futtatja a megadott címen található szkriptet (szkriptet). A szkript a szerveren benne programozott műveletek végrehajtásával összegyűjti az oldalt a szükséges blokkokból és elküldi a böngészőnek. Ez egy szerveroldali szkript. Miután megkapta az oldalt, a számítógépünkön található böngésző rendereli azt nekünk, és ha van egy szkript a kapott oldal kódjában, akkor már végrehajtja ezt a szkriptet. Ez egy kliens szkript.
Ahhoz, hogy egy szerver vagy böngésző olvashasson, megértsen és végrehajtson egy szkriptet, azt az általuk ismert szabályok szerint kell írni és írni. Az ilyen szabálykészleteket script nyelveknek nevezzük. A legtöbb szerveroldali szkript PHP-ben van írva, a kliensoldali parancsfájlok pedig JavaScript-ben vannak írva. Ha maga ír egy szkriptet, elég, ha van egy közönséges szövegszerkesztő - jegyzettömb. A szkriptek folyamatos programozásához azonban nem lehet külön szerkesztő nélkül. Egy ilyen szerkesztő átveszi a szkriptek írásának rutinszerű munkájának oroszlán részét, így a programozónak több ideje marad a kreativitásra.
Írjunk egy egyszerű szkriptet a szerveroldali PHP nyelvre. Az első sor az, hogy elmondja az előadónak, hogy a forgatókönyv ettől a ponttól indul. A PHP-ben ez a nyitó címke így néz ki: A két címke között vannak utasítások - nyelv operátorok. Például az O. Bender által a kaukázusi sziklákon hagyott felirat kinyomtatására vonatkozó utasítás a következőképpen íródott: visszhang ("Kisya és Osya itt voltak"); És az utasítás, hogy az aktuális időt HOUR: MINUTE formátumban jelenítsék meg így: echo date ('H: i'); Az ezekből az állításokból álló teljes PHP szkript így fog kinézni: <? Phpecho ("B");
visszhang dátum ('H: i');
echo ("Kisya és Osya itt voltak!");?> Miután végrehajtotta ezt a szkriptet a kiszolgáló végrehajtó program (nyelvi tolmács) által, az oldal így néz ki:
2. lépés
És ugyanaz a parancsfájl az ügyféloldali JavaScript-ben így néz ki: var now = new date ();
document.write ("B");
document.write (now.getHours () + ":" + now.getMinutes ());
document.write ("Kisya és Osya itt voltak!"); Itt a var now = new date () sor utasítja a szkript végrehajtóját, hogy hozzon létre egy új "now" nevű virtuális objektumot, amely az aktuális dátumot és időt jelöli. A document.write () egy parancs arra, hogy az oldalra írja be a zárójelben jelölteket, és a now.getHours () és now.getMinutes () parancsok utasítják az aktuális óra és perc kivonására a „most” objektumból.
A nagyobb érthetőség kedvéért ezt a két szkriptet egyetlen fájlba egyesíti, elmenti a szerverre, és beírja az URL-t a böngésző címsorába. Ennek eredményeként ugyanazokat a sorokat fogjuk látni, amelyek közül az egyiket a szkriptünknek megfelelően hajtottuk végre a szerveren (PHP tolmács), a másikat pedig a számítógépünkön (JavaScript tolmács).
